Ez a poszt nem a Vas utcai Lajta Béla házról fog szólni. 

Az történt, hogy egy barátomnak meg akartam mutatni ezt a házat, és az odafele vezető úton bementünk három házba, de pont ezt a Lajta Bélásat egyszerűen képtelen vagyok elcsípni, ugyanis ez egy iskola, és estefelé, amikor ráérek, bezár. És tényleg bezár, nem megy be senki, aki után be lehet lopakodni.

Viszont annyira imádom ezt az épületet, hogy most megengedem magamnak, hogy egy pár mondatot írjak róla.

Ez a ház maga a perverz élvezet. Brutális, és gyönyörű, és felháborító, borzalmas az egész, de olyan jól borzalmas, olyan bizarr módon. El se hinné az ember, hogy létezik ilyen gyanús ház a belvárosban, a VIII. kerület belső részében. Napokig elnézegetném, annyi látnivaló van rajta, annyira felfoghatatlan, csupa izgalmas részlet, meg az egész, olyan, mint valami műtárgy. És mennyire pofátlanul terpeszkedik itt, a Vas utcában, ami egy eldugott, szűk kis utca.

Épp idén volt 100 éves ez a ház, nem is gondolná az ember, hogy 1913-ban ilyesmit létrehoztak. Áh, nem tudom, ehhez ott kell lenni, úgy igazán mellbevágó az élmény, ahogy a sötétben meglapul ez a szemét dög. Mint valami pók az ágy alatt, ami napok óta ott ül, és képtelenség lecsapni. 

Ez a ház tökéletes magabiztossággal azt állítja magáról: én egy rohadt jó ház vagyok. És igen, ez egy rohadt jó ház.

Az első házba szabadon be lehet menni, a Múzeum kert mellett van a Múzeum utcában. Nem is annyira akartam lefotózni, mert irodaszerűségek vannak benne, nem kifejezetten lakóház, de aztán az udvaráról a szomszéd ház annyira megtetszett, hogy most mégis írok róla. 

Ez itt a szomszéd ház, ami mellől elbontottak egy másik házat, és ennek a helyén álltunk. Tulajdonképpen egyszerre két épületet nézhettünk meg így. Gyönyörű volt, kicsit reneszánszos ezzel az árkádsorral, nagyon ritka az ennyire szép belső kialakítású lakóház. Az eredeti ház udvara, ahova bementünk, eléggé elhagyatott volt, folyton arra számítottam, hogy egy hullába botlunk. 

Furcsa, azt gondolná az ember, hogy egy viszonylag hívogató épület, ahol munkahelyek vannak, kicsit összeszedettebb ennél, pl. volt egy ~40 cm-es rés a ház mellett a földön, ahova nyílt egy pinceajtó. Nem is értem.

Oh, azért mégis utal valami a munkahelyre: kis dohányzósarokra leltünk a külső kémény és a légkondik társaságában. Lovely! Csupa élvezet így a dohányzás!

Tulajdonképpen tisztességes ház volt ez, a vas alátámasztás nem tudom, hogy eredeti-e, mindenesetre jól ráaggattak valami reklámot vagy cégért a bejárattal szemben. Volt még két érdekes dolog: 

Az egyik az, hogy lefedték a belső udvart, így a frissen vasalt hajam és a tűsarkú piros tipegős cipőm nem fog elázni, ha netalán eleredne az eső.

A másik érdekes dolog ez a szép nagy kilincs. Ennyi, mentünk tovább.

A következő házba szintén bármikor be lehet menni, csak ezt nem annyira hirdeti magáról. Szerintem az autók miatt, talán kiadják a garázsokat vagy valami, de az udvar egészen publikus. 

Ez a ház is eléggé lepukkant, a falakon második világháborús lövedéknyomok voltak. Nagyon szép kis épület amúgy, a lépcsőházak zárva vannak, az egyik résnyire nyitva volt és bementünk egy kicsit, de én annyira féltem még így másodmagammal is, hogy inkább nem. Szűk lépcső, pince, meg minden, én tényleg nem éreztem magam biztonságban. 

Itt kellett volna felmenni. "Biztonságos? Biztonságos? Biztonságos?" Nem...

Az udvar egy jó nagy dzsungel volt, állt benne egy eperfa, ami ugye éppen érik :) 

A ház különlegessége ez a kanyarodós kocsibehajtó, amin bejön az ember, ez jópofa volt. Engem nem zavar a romantika és a vadregényesség, de azért tényleg renoválni kellene már ezt a házat, különben életveszélyessé fog válni.

Az utolsó ház ebben a blokkban a Lajta Bélás mellett van közvetlenül. Nem is tudom, bementünk - és bent voltunk. Nem azt mondom, elfogadnék itt egy lakást, de én nem éreztem különösebben semmit itt. 

Egy folyosón kellett bemenni, az volt az érdekesség itt, hogy valahogy ilyen megosztott udvar volt, ami eleve nagyon hegyes szögű háromszög volt, és ebbe még beleállt egy fal valahogy.

Ééés... ott van mellette a Lajta Béla ház! Az a lekerekített tégla sarok is utal erre... Hmm, majd egyszer.

Aranyos kis sakkfigura állt a lépcsőfordulókban, 

a korlátlezárást pedig köszönjük, annyira aranyos, ahogy a kapaszkodó ráhajol erre az oszlopra :) Szeretem ezt a  figyelmességet!

Nos, ennyit mára Lajta Béláról.

-teti