Ferenczy István utca

A Ferenczy István utcában volt ez a ház, amit már régóta szeretnék megnézni, és a múltkor sikerült. Épp jött egy kutyás bácsi és bement, mi meg követtük. A kutya az valami apró dög volt, katonai, szegecsekkel díszített zöld kabátkában, kissé bizarr hatást keltett. A ház harmincas évekbeli (gondolom). Nemtom kicsit azért más, mint az eddigi 30as házak, mert valahogy olyan indusztriális:

A lámpákra értem, meg a liftre. Kicsit olyan, mint egy erőd (pont ideillett az előbbi honvédelmi kutya), nem egy finomkodó ház. Talán ez az egyetlen bájos rész:

Ez a kis valami itt. Nem tudom, mi volt ez, talán tényleg virágtartó. Most meg ezek a jóemberek beraktak ide egy hokedlit, rajta egy elszáradt szarral. Lehet, hogy hozok ide egy növényt, a fenébe is, nem hiszem el, hogy senkinek nincs egy kiutált diffenbachiája ide. Más gond is akad persze: 

A jobb oldali lámpa alatt ki van írva okosba, hogy vigyázat, nagyfeszültség, amiről a Danger! High voltage! jutott eszembe, ugye. Na mindegy.

Jó ez a mennyezetig burkolt fal! Végig ez a két dolog van, ez a fehér mészkő, meg ez a sárgaréz cucc. Minden ezzel van megcsinálva. Jó, lehet, hogy nem réz, nem tudom, kicsit drága lenne, mert a korlát is ebből volt, végig: 

Ugyanaz az anyag, csak nem látszik, mert nem volt elég fény. Elképesztően alul képzett vagyok építőanyagok terén, meg hát ugye meg se néztem rendesen. Nem kis magasság amúgy, hét emeletes volt a ház:

Nem én fényképeztem persze, kiver a víz a magasságtól... Amúgy a korlátoszlopok szerintem tényleg márványból voltak, olyan hidegnek, tömörnek és súlyosnak tűntek. Úgy volt, hogy a ház - több másikkal együtt - egy udvarra nézett, minden szinten egy lépcsőfordulóban volt egy ajtó (nem volt kulcsra zárva), ahol ki lehetett lépni egy erkélyre. Szóval a szokásos, lh-ból nyíló erkély dolog. A lépcsőház amúgy világos, mert az erkély mentén üvegtéglás a fal, íme:

Jó lehet nappal! Amúgy érdemes mindig felmenni a legfelsőre, mert ilyen furcsa dolgok várják ott az embert:

Ez meg mi? Valami féregjárat a dimenziók között? Centrifuga, kredenc, seprű, mindenféle gyanús dolog, nem először vár egy más világ a legfelsőn. Hát jó.

Ürömi utca

A következő ház szintén 30as évekbeli, de ez biztosan az, mert ki van rá írva, hogy 1933. Ez nem olyan menő, mint az előző, de nekem mindegy, szeretek mindent ebből a korból. Azért, mert igényes, akkor is, ha nem volt annyi pénz. Ugyebár a 30-as évek elején a gazdasági világválság nem esett olyan jól, aztán mégis egy csomó jó dolog épült, de már annyiszor hangot adtam ennek... Nem(csak) a pénzen múlik ez az egész. Én azt szeretném, ha eltűnne már ez a nosztalgikus sóhajtozás, hogy ó istenem, a nagymamám háza Szatymazon, az bezzeg! Meg így meg úgy! És a magas tető, meg a izé! A régiek aztán tudtak! Fúj kockaházak! Ez a szűklátókörűség, ez kikészít. De én látok reményt, sokan kimennek külföldre, körülnéznek, hogy mi van, hazajönnek; talán szép lassan átalakul a közízlés, mert ez botrány, ami itt van. Pl ez? Vagy ez? Ez is jó giccses. Vagy ez, kis timpanon, kis izé, na mindegy, a végtelenségig lehetne ragozni. Nem tudom, mit tehetnék. Írom ezt a blogot, a barátaim tudják, mi a szép és mi az ocsmány, ebben az életkorban ennyi tapasztalattal ez telik tőlem.

Szóval a ház:

A kapu fölött a felülvilágító, zsír! Meg a rácsok meg minden, hát na igen. Bemenve:

Ja igen, nyitva volt a kapu, és hamar rájöttünk, hogy miért: rohadt büdös volt. És nem enyhült, csak szétvált különböző sűrűségű szagokra, kicsit szemétszag, kicsit dögszag, kicsit gázszag - minden emeleten más. Az egész ház fekete-fehér-bordó volt, nemrég újították, és jól sikerült. Ez a plafon:

A korlát is ilyen bordóra volt festve:

A korlát nem volt egy nagy szám amúgy:

A legfelsőn valami furát tartanak faketrecben (lehet, hogy ez volt a büdös):

Lehet, hogy ebben őrzik a Bénát.(Bár az mért lenne büdös?)

A házhoz kert is van:

Tulajdonképpen... nincs ezzel semmi baj :D Lehetne szebb persze, nem hiszem, hogy bárki is kiül ide, de naés aztán, a kertnek az is egy funkciója, hogy jó ránézni az ablakból. Nem kell mindig ott lenni, elég, ha csak egy 3D-s kép. Nem kell paradicsomot termeszteni mindenhol, ez itt a város, bemegyek a boltba és megveszem a szaros paradicsomot.

A padló a pihenőkön feka-fehér kockás volt, körben bordó szegéllyel:

A bejáratnál meg ilyen kígyós minta volt:

Semmi extra, tudom én, de akkor is jó volt itt járkálni.

Mind a két ház jó volt a maga kategóriájában, mindkét miliőbe be tudnék illeszkedni, sőt, az utóbbiba jobban, mert kicsit frusztrálna, hogy egy várba kell hazamenni esténként. De lehet, hogy csak irigy, kishitű személy vagyok, hogy á úgysem fogok soha ilyen menő helyen lakni! Nem tudom.

-teti