Persze nem, de most mit csináljak? Állandóan besötétedik. Bár meg lehet tervezni előre is az "utazásokat", de az mindig ilyen törikönyv-szerű lesz, amit majd alig kell átdolgozni a Házakban jártunk c. könyvhöz. Vagy bármilyen könyvhöz, amit feltétlenül meg fogok írni az életem során. (Bár manapság már mindenki könyvet ír mindenről, és olyan aljadék írások születnek, hogy inkább nem vállalok közösséget némelyekkel.) Eh, mindegy is, úgy is fel lehet fogni, hogy sötétben a dolgok más megvilágítást kapnak hehe...

Ja igen, néha kapok privát figyelmeztetéseket, hogy "bocsi, itt ezt és ezt írtad, de az nem inkább ezmegaz? Meg amaz?", ilyenkor rendszerint igazuk van az illetőknek. Én rengeteget blöffölök a blogban, hogy kerek legyen az írás, néha egy jó szófordulat kedvéért is kinyilatkoztatok bármit, de ha valaki tudja az igazságot bármiről, ne átallja megírni kommentben, hadd legyen közkincs; nem annyira szeretem átírni meg frissíteni a posztokat, mert izé - túlbeszéltük.

Szóval mentünk mentünk, azt ebbe futottunk bele az Oktogonon:

Ez egy palota volt! Sose láttam még ennyire szépet a kirándulásaim során, bárhová néztem, kis szobrocska, kis izécske, mittudomén, minden csupa dísz és kellem!

Fennkölt volt, azt kell, hogy mondjam.

Nem volt ám mindenütt lámpa, nem fényképezhettem le mindent, szóval a szavaimra kell hagyatkoznotok: iszonyatosan lepukkant volt. Málló vakolat, stb, erősen restaurálásra szorul. Érdekes ez a jó környék-rossz környék kérdés, látszik, hogy valaha az Oktogon előkelő hely volt - most is az, de akkor miért vannak lerobbant házbelsők? Olyan sokszor meglepődöm, hogy nem azt látom, amit várnék.

Egy másik est alkalmával a Margit körútról átmentünk Pestre az Újlipótba, a következő példák ezt hivatottak bemutatni.

Margit körút

Az első házban, ahova bementünk, mellénk szegődött az undor. Én azt hittem, a Körúton csupa meglepetés vár bennünket, de ez a ház nem adott hozzá semmit a lelki fejlődésünkhöz, így csak röviden mutatom meg:

A bejárat tök nulla,

ahogy a legfelső szint is tök nulla. Jó, na tipli kifelé.

A második már sokkal jobb volt, nem teljesen a Körúton, kicsit befelé. 40-es évek kb, nagyon szuper volt, lássuk:

Ez itt az előtér, oszlopok és egyéb, és vezet fel egy nagy csigalépcső fel, vagy 6 emeleten keresztül:

Minduntalan lekapcsolódott a villany, és akkor még sejtelmesebb volt:

A legfelső szinten a mennyezeten egy kör van, just for fun, a csigalépcső okán:

Még egy kép a lépcsőről:

Az ajtók természetesen tiszta fából vannak:

A legszélső a lift ajtaja, mintha lakás lenne, a lift maga is egy élmény volt, az is ilyen sötét cseresznye színű, vagy dió, vagy tudomisén milyen fa ez. A lépcső indulásánál van egy kör alakú "medence", a Viki szerint nyáron itt fürdenek a ház gyermekei:

Szerintem is itt fürdenek.

A harmadik ház szintén a Körúton ugyancsak béna volt és a lift nem állt meg a negyediken, de nekünk ez mindegy volt, mert csak úgy liftezgettünk, de a lánynak, akivel utaztunk kicsit furcsának tűntünk. (Azért van innen is kevés kép, mert sehol nem volt elegendő mennyiségű fény.)

Általában nem szoktam odafigyelni aprólékosan a részletekre, mert az boldogtalan és rövid élethez vezet; de most, hogy csak kevés képből tudok dolgozni, megjegyezném, hogy a három ajtóból három különböző, és még a méretük is más. De legalább a színűk egységesen fehér, azt azért nehéz elrontani. Hát nem tudom, a korlát esetleg érdekes, de csak ebben az ingerszegény környezetben:

Mennyire gagyi itt minden, Úristen! Na át Pesthre.

Újlipótváros

Újlipótban nem lehet csalódni, egy középkorú, magas beosztású, megelégedett házaspár után mentünk be ide:

Ilyen zöld kő volt az oldalán, visszanézve így fest:

Minden rendben van itt. Ez is 30 körül épülhetett, tán később egy kicsit, az előző posztban már leírtam, hogy kell ezeket felismerni. Meg azt is, hogy ez az én vesszőparipám, ez a kor.

Ez a kép egy összefoglaló, mindjárt kifejtem, miket kell itt észrevenni:

A padló mintáját. Aztán:

A fa liftajtót, és alapvetően a fa ajtókat:

Látszik a rend! Az ajtók - beleértve a liftajtót is - mind egyívásúak. És végül:

A fával burkolt lépcsőkorlát.

Őszintén megmondom, a kovácsoltvas korlátoknál már csak az épített, tömör korlátokat imádon jobban! Ők itt bátran bevállalták, hogy ezen a korláton le lehet csúszni, de ez csak most jutott az eszembe. Ja, a legfelső emelet mindig egy más világ, rendszerint az egész emeletet kisajátítja valaki, itt is elkezdték belakni, és a lépcsőházba elhelyeztek egy ocsmány képet a falra, baloldalt látható a fotón.

Nem tudom, mi a tanulság mára. Számomra talán az, hogy ideje beruháznom egy vakus telefonra, mielőtt beköszönt a tél.

-teti