Néha kilométerekre vágyunk és akkor felülünk a vonatra és kirándulunk Vidéken. Én tudom, hogy a Vidék nem egy kerülete Budapestnek, és nem kell általánosítani, de olykor, ha több napot töltök távol, úgy érzem, büntetésből vagyok Vidéken, vagy hogy börtönben vagyok vagy nem is tudom, pedig nincs semmi baj a Vidékkel, csak nem ezt szoktam meg. De néha csak egy fél napot kirándulunk, és akkor jó, mert biztosan tudom, hogy este már megkapom a napi ólomadagomat.

Szóval voltunk Ócsán. Ócsa arról híres, hogy van ott egy premontrei kolostor (az egy rend, mint mondjuk a ferences rend), meg van ott egy lápos cucc tanösvényekkel, és ott van a bedőlt lakáshitelesek "lakótelepe". E három dolog közül egyiket sem néztük meg.

Az volt, hogy egyrészt zárva volt a templom és előre be kellett volna jelentkezni, de ezt biztos el lehetett volna intézni, na de... pénzbe került volna, 800 (azaz nyolcszáz) forint!!! Eleve egy templomot pénzért mutogatni, nade 800 forintért, hát... hát az két db négyszázas ajánlat a mekiben, vagy egy sajtburgermenü, és még marad 300 forintom. A vonat került 600 forintba, a vonat, ami kényelmes, meleg és szép új volt. Annyira felháborodtunk, hogy odaálltunk a templom elé, rákerestünk a neten a templom belsejére, megnéztük a képeket és tovább mentünk, viszlát. :P

A láppal az volt a gond, hogy tényleg láp volt, és nem találtuk meg az utat... vagy letértünk róla? És ezen kívül semmi látnivaló nem volt, mert még nem nyílik semmi. Kiderült, hogy lehet kérni csónakos túravezetést meg minden, és ez milyen király. Nekünk beázott a cipőnk, szóval duzzogva visszatértünk a szilárd talajra.

A lakáshiteles házak meg messze voltak, jól elkülönítve, mintha leprásak lennének az itt lakók. Így néz ki amúgy, ezt eléggé bánom, hogy elmulasztottam megnézni. Szerettem volna a saját szememmel látni, mert utálom, hogy minden projektnél megy a drukk, hogy "nehogysikerüljönbármiis!" és amikor tényleg nem sikerül, akkor: wáááháháháááá, nem sikerült! Ez is szar lett! Szerettem volna saját véleményt formálni a dologról.

Ócsa egyébként egy sima falu. Van benne egy csomó piros-sárga mintás ház:

Szép kis házak, és jellemzőek Ócsára.

Elég egyedi. Egy csomó ilyen volt. És  fura módon voltak társasházak is:

És persze itt is megtalálható a gazdag, ízléstelen réteg:

Ja és van valami tájház is itt:

Elvileg ez az elágazó fa tartja a felső gerendát, ami meg a szarufákat tarja. Jobbnak látták erre a póznára (is) terhelni az egészet, mert béna a talaj, vizenyős, ugye.

És végül, a jó öreg dr. Békési Panyik Andor! Mindenhol ott volt, utcákat, tereket neveztek el róla, még szobrot is kapott.

Ezek után felültünk a vonatra, 30 km-t egy óra alatt tettünk meg és már otthon is voltunk. Szóval ez Ócsa, az a tanulság, hogy jobban meg kell szervezni ide a kirándulást, nem csak úgy felülni a száguldó vonatra. Mindegy, megvigasztalt doktor Békési Panyik Andor szelleme, sosem felejtem el őt!

-teti