Egészen mostanáig nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy Lupa sziget. Ez a Megyeri hídtól északra található Budakalász és a Szentendrei sziget között, és tényleg sziget: nincs semmi trükk, nincs semmi híd, egy kompnak hívott 10 fős motorcsónakkal lehet idejutni Budakalász felől. Miután megérkeztünk a szervezett városból a révhez, már kezdtem izélni magamban, hogy mi? óránként jár ez a vacak? és itt állunk ezen a stégen, ezek itt kajálnak, azok ott dumálnak, emez meg csak simán van... és akkor megjött a "komp", a bácsi átvitt a szigetre, és rájöttem, hogy itt teljesen fölösleges bármin is problémázni meg pattogni.

A Lupa sziget egy olyan hely a maga 60 nyaralójával, ahol tényleg teljesen le lehet nyugodni. Vízpart meg minden, fák, madarak, szuper hely. (Eredetileg nem gondoltam, hogy írni kéne róla, úgyhogy nem vittem túlzásba a fotózást, így pár képet kölcsön kellett kérnem.)

Viszonylag érintetlen az egész. Olyan, mint egy állókép, pl ez a hajó se mozdult semerre, csak ott le volt horgonyozva a Duna közepén. Majdnem minden nyaralónak volt saját kis lejárata a folyóhoz:

Találtam egy blogot, ahol valaki részletesen bemutatja a Lupa szigetet és annak építészetét. A 30-as években kezdték beépíteni, és elég menő építészek nyomultak itt, mint Kozma Lajos és egyebek, az említett blog írója pedig nagyon rendesen körüljárta a témát. Minden posztomban legalább egyszer leírom, hogy mennyire érdekel ez a korszak, de a Lupán járva, őszintén szólva kiment a fejemből az egész építészet.

Látszik, hogy legalább 20 éve ugyanolyan itt minden, de ez nem baj. Az a furcsa, hogy egyrészt mennyire ural mindent a természet, de ugyanakkor minden teljesen kényelmes. Van víz, villany, csatorna - ezek Budakalászról jönnek a szigetre. Az alsó szintet pár évente elönti a víz, úgyhogy eredetileg lábakra állították a házakat. Szerintem kezdetben mindegyik eléggé hasonlított egymásra, aztán az újítgatásoknak megfelelően egész eltérő dolgok születtek. Mivel ide csak hajóval lehet eljutni, a központi kérdés a házépítésben meg az itt nyaralásban ez: "Mit vigyünk át a Lupa szigetre?" Ennek megfelelően lássuk, ki mit vitt.

Ez a tulajdonos például 2 db, ezüstszínűre festett kőoroszlánt nem tudott nélkülözni:

Sajnos a telek elhagyatott, pedig érdekelt volna, mi van az oroszlánokon túl.

Ez itt elég jó ezekkel a színes üvegekkel:

Valaki ezeket az üvegtáblákat is áthajózta, de szerintem megérte. Van itt ez a kék barokkos:

Mondjuk valamilyen korlát kellett az erkélyre (esetleg az erkély fölösleges, ha a tetőre is fel lehet menni). Itt is fel lehet menni a tetőre, nagyon sok lépcsőn:

Nemcsak ő szereti a narancssárga-zöld összeállítást, hanem ez a tulaj is:

Én kifejezetten nem szeretem, ha színekkel dekorálnak egy házat, de itt ezek nem voltak idegesítőek, mert az ember a természeti környezetre figyelt, és nem az építettre. Volt ilyen alpesi ház is:

De a "Mit vigyünk a szigetre" abszolút győztese szerintem ez:

Kicsi székelykapu galambdúcokkal. Á vigyük már át ezt a kaput, a nagymama székely volt és az ő emlékére... De amúgy nem ezek a hülyeségek a jellemzőek, inkább így néznek ki a nyaralók: 

Utólag beépített alsó szint, lépcső a felső szintre, lapostető, fehér falak és ennyi. Volt egy-két menőzős is:

Ha jön az árvíz, a csónakot nem is kell lecipelni a partra, rögtön a házból lehet indulni :D Ez meg itt jó nagy, de mintha több apartman lenne együtt:

A Lupára nemcsak annak érdemes ellátogatni, akinek itt van nyaralója. Van egy kocsma/lángosos nemtommi is, ami körül emberek ücsörögtek pokrócokon, békében.

Ja és van egy közös kutya, Géza, egy fekete loncsos állat, én túlélem kutyák nélkül a mindennapokat, nagyon is, de Géza jól nevelt, normális kutya és nem zavar senkit.

Hát ilyen volt a Lupa sziget.

-teti