Régóta el szeretnék menni Pannonhalmára, és most sikerült megvalósítani az álmaimat, megnéztük az apátságot és egy kicsit Győrt is - az alábbiakban ez a téma olvasható ügyesen.

Pannonhalmán ugye a bencés főapátság a lényeg. Ez egy több mindenféléből álló komplexum, a bazilikán kívül található itt pl. könyvtár, bencés gimi, távolabb a fűszeres kert, és a nemrégiben ideépített dolgok: borászat, étterem, fogadóépület. Mivel mi a vonattól gyalog mentünk fel a hegyre, nekünk a fogadóépület búcsúzóépület lett, így amivel először találkoztunk, az maga az apátság volt.

Az egészet nem olyan rég újították fel, és ha felújításról van szó, nekem mindig összerándul a gyomrom, mert az szinte soha nem szokott jól sikerülni, de ez itt, komolyan mondom, tökéletes volt. Az első új dolog, amit megláttunk, egy lift/lépcsőház, amit Czigány Tamás tervezett, és szerintem annyira normális, egyértelmű és természetes volt az egész és annyira kortárs - a szó lehető legpozitívabb értelmében - hogy másmilyen nem is lehetne ez a belépő.

Tök egyszerű eszközökkel éri el, hogy az ember valahogy máshogy kezdje magát érezni. Csak a fény van, meg a deszka zsaluval készült nyersbeton felület mintája.

Azt hiszem, mindenki ezekkel a vágyakkal kezdi ezt a szakmát, aztán út közben elveszik a lényeg a szerződések, megrendelők, egyéb bajok közt. Czigány szerencsés ember, amiért még mindig emlékszik, hogy miért csinálja ezt az egészet.

Fönt ezen a placcon ez látható:

Ezek itt mindenféle apátsági épületek. Érdekes, hogy ők nemcsak a sárga színt ismerik, amivel ki lehet festeni egy homlokzatot, nem?

A kapuk...

Az összes dísznek van valami szimbolikája, ez a nyúl a félelmet jelképezi, az alábbi páva meg valami pozitív dolgot, amire nem emlékszem, a 12 farktolla a 12 apostolt jelenti:

Ilyen belülről a páva:

Nade a lényeg, az a bazilika, azaz maga a templom. Ezt is nemrég újították fel John Pawson tervei alapján (azért választották őt, mert Zumthor nem ért rá és nem vállalta - ja bocsi), ezekből a nevekből is látható, hogy a minőséggel egyáltalán nem fukarkodtak a bencések. Azt hallottam, hogy 10 évig folyt a tervezés, mondván, ők már ezer éve itt vannak, és nem igazán sietnek sehová. Az átgondoltság, idő- és pénz ráfordítás, az igényesség egyértelműen látszik a templomon. Az volt a furcsa, hogy beléptem a templomba, és egyáltalán nem éreztem, hogy ez fel van újítva, nem éreztem semmi mesterkéltséget vagy oda nem illőt. Azt éreztem, hogy ez egy ódon, középkori hangulatú templom, ami tökéletesen illik a bencések zárkózott liturgiájához. De ha jobban megnéztem, (meg meghallgattam a nyakbaakasztós guide-ot), láthattam, hogy milyen finoman csempészték bele a kortárs elemeket, mennyire illik minden mindenhez, semmi nem kamu, minden az, aminek mutatja magát, és mégis patinásnak tűnik minden. Hogy lehet valami egyszerre teljesen új és egyben patinás?

Egyrészt az anyagválasztással:

A keresztelőkút, az oltár és az ambó  (pódium) könyvtartója egy ónix nevű kőből van készítve, ahogy a keleti szentély rózsaablakának "üvege" is. Ezen a vékony kőhártyán átsejlik a fény. Aztán a formák. Leültem a padba, és még akkor sem tűnt fel, hogy ezek zsír-új diófa padok. De nem azért, mert vak vagyok, vagy nem látszik a padon, hogy jó, hanem mert annyira ide illik és annyira visszafogott.

És a lámpák. A lámpákkal nem tudtam betelni! Mindenhova egy teljesen egyszerű, henger alakú lámpát tettek: a padokhoz, az oldalhajóba, az altemplomba.

Nem is adja vissza jól a fotó. A felújítás semmit nem vett el a középkori hangulatból és a templom komolyságából, hanem kiegészítette azt mai, igaz eszközökkel. Az anyagok és formák nem divatosak, hanem örök érvényűek, a templom így fog itt állni még soksok éven keresztül, ezért mindennek a lehető legjobbnak kell lennie.

A templomból kiérve egy kerengőben találjuk magunkat, ami egy kis udvart fog közre.

Látszik, hogy itt van idő és igény gondozni, széppé tenni a környezetüket.

Ez az ablaküveg nagyon tetszett!

Ezután a könyvártat néztük meg, ahol a szokásos régi könyvek vannak, 13. századi biblia, meg mindenféle.

Sajnos nem lehetett közel menni és megnézni, hogy miről szólnak a könyvek, én egyszer azt szeretném, ha megnézhetném, mivel vannak tele ezek a polcok!

Az apátságtól kicsit messzebb van az arborétum és fűszerkert. Az itt termelt fűszerekből mindenféle jó dolgot készítenek, amiből itt lehet vásárolni (levendula szörp meg ilyenek, finom volt!), mindent beborít a fűszerillat. Eleve az egész terület annyira nyugis és pihentető, igazából órákat el lehet itt tölteni, csak úgy.

Az apátság fűtését (részben vagy egészben, nemtom) ez a biomassza üzem látja el:

Felnézek a bencésekre. A legjobb építészekkel dolgoznak, haladó technológiákat alkalmaznak. Az, hogy szigorú rend szerint élnek nem azt jelenti, hogy elmaradottak volnának. A természet, az élet és Isten szeretete nem jelent sanyarú, középkori körülményeket.

Ezután a fogadóépület felé vettük az irányt egy kis erdei épített ösvényen át.

A fogadóépület - amit amúgy Skardelli György tervezett -  az egész apátságnak az üdvözlését hivatott ellátni.

Ez egy tök normális ház. Egyértelmű, hogy ilyennek kell lennie, és nem másmilyennek.

Itt van rajta ez a kereszt, de annyira mégsem szájbarágós, hogy itt keresztény dolgok vannak. Igazából szerintem ez egy álomfeladat lehetett, ti. minden építész mániája a "kapu" téma, állandóan ezzel jönnek, hogy kapu így meg kapu úgy, aztán ez meg tényleg kapu funkciójú, ami nem is akárhova vezet.

Ezen a hídon kell menni aztán az erdőbe. Belül ilyen izés egy kicsit, ez is hozza ezt a nem szokványos betont:

Elég kísérletező. A fogadóépület mellett van egy étterem, aminek hangulatában már semmi köze az apátsághoz, csak egy szimpla, menősködő étterem:

A borászatot most nem néztük meg, de ha arra jártok, ti mindenképpen nézzétek meg, mert nagyon szép (szintén Czigány Tamás műve). Ezután leléptünk Pannonhalmáról és kicsit körbenéztünk Győrben.

Győr

Én nem azért nem szeretek vidéken lenni, mert azt képzelem, hogy Budapesten kívül nincs is élet, hanem azért, mert a legtöbb vidéki város béna. Bocsi. A saját kategóriájukban sem hozzák a szintet. Sok város szedett-vedett, rendetlen, csúnya, igénytelen, évtizedek óta nem épül semmi, ha meg mégis, akkor az még rosszabb, mintha semmi nem lett volna. Mivel én nem ebben vagy abban a városban lakom, ezért nincs bennem nosztalgia, és nem érdekel, hogy a Nefelejcs utca 8-ban lakott-e Erzsi néni. A legtöbb városka, ahova az ember nem kötődik személyesen, egyáltalán nem vonzó, mert senki nem törekszik arra, hogy vonzóvá tegye a saját lakhelyét.

Na Győr nem ilyen. Győr egy nagyon menő, hívogató, igazi nyugat-európai kisváros. Az emberek nyugodtak, kedvesek, jól öltöznek, látszik, hogy tök jól elvannak, és viszonylag jólétben élnek.

Az első dolog, amivel az ember találkozik itt (ha vonattal jön), az a pályaudvar. Belépve az épületbe hangosan felnevettem, mert tagadhatatlanul szocreál (utána néztem, és tényleg az). A szocreált egyszer már megfogalmaztam itt, pont olyan egzaktul, ahogy szoktam... Annyit még hozzá, hogy a szocreál egy kényszer volt, amit ráerőltettek az építészekre, és mivel sokan amúgy nagyon jó építészek voltak, a lehetőségekhez képest megpróbáltak jó házat tervezni, vagy valahogy megkerülni a kötelező stílust. Szerintem ez az állomás is elég nagyvonalú, mármár nagyzoló.

Kívülről:

Hehehe... :D Kis munkás csókák a timpanon helyén. Imádni való!! Nekem komolyan bejön, mert szocreál, oké, de emellett tök igényes.

Ezután célirányosan mentünk a győri egyetemhez, mert tudtam, hogy az jól néz ki, és tényleg.

A régebbi (kb 70-es évekbeli) épületek körül nyugati hangulatú park van. Milliószor jobb, mint a Műegyetem használhatatlan kertje, ahol UGYE a fűre se lehet leülni. Mert nem a kert van értünk, hanem mi a kertért és az egyetemért, és csókoljuk meg az illetékesek segglyukát, amiért abba a fellegvárba járhatunk.

Ilyen.

Elég menő, nem? Igazi egyetem!

Ennyi. Szerintem ilyen kell, hogy legyen egy egyetem. Használhatónak tűnik. És aztán végre megláttuk az építészkar épületét, amiért idejöttünk:

Méltó a karhoz.

Szintén Czigány Tamás munkája (ma Czigány Tamás napot tartunk). Ez az üvegtégla doboz a lépcsőház, aminek a belső magja pirosra van festve, így az üvegtéglán átsejlik a szín.

Remekül passzol a szemben lévő gépészkar épületéhez:

Mintha tükröződne benne.

Megpróbáltam belesni, de nem annyira tudtam:

Egy csomót tébláboltunk itt, hátha jön valaki, hogy "maguk meg mit csinálnak itt" és akkor mondhatom, hogy "építész vagyok és beszeretnékmenniiiii... léccíííí!" de nem jött senki. :(

Ja, és Czigány nem vacakolt, nincs lábazata a háznak, hanem kavicságy veszi körül és heló, szevasz fagy meg a többi hülyeség.

Szerintem egy építészkar így kell, hogy kinézzen.

Győr többi részét csak nagyon érintőlegesen néztük meg, de látom, hogy újul az egész:

Épül a folyópart:

Kár, hogy sárga, de amúgy ez is most lett felújítva.

Az óváros is szép, rendes, normális.

Van szecessziós suli is, amit le Lechner Ödönöztem, de most olvasom, hogy az uncsitesója, Lechner Jenő tervezte:

Komolyan felmerült bennem, hogy pár évre el kéne költözni Győrbe, mert annyira élhetőnek tűnik.

Ez volt Pannonhalma és Győr, nekem nagyon tetszett a kirándulás, és titeket is arra biztatlak, hogy menjetek és nézzétek meg ezeket, mert jól esik az embernek a szép és a jó.

-teti