Házakban Jártunk

Mostanában

2014. szeptember 03.

Szeretem, ha tematikus a blog, de minden témából csak egy-egy házam van, és mire összegyűlik annyi, hogy külön poszt születhet belőle, addig megpenészednek a pixelek.

Gyorsan felsorolom a vágyaimat, amit a közeljövőben meg szeretnék nézni:

- saját lakhelyeim (gyerekkori, meg az albérletek)

- Wekerle telep (bringával, Vikivel) (Viki bringájával)

- zsidó negyed

- kilencedik kerület

- hetedik kerület külső része

- a nyolcadik kerülethez még nem vagyok eléggé elhivatott

MÁV telep bringával és többen, mert kissé para a hely szerintem, de nagyon kellemes is egyben, egy csomó egységes, vasutas dizájnú ház egy helyen (a képet - ami  Lokomotív utcában készült - loptam valami blogról):

Na. Mára viszont nem ez jut, hanem:

 

Gozsdu udvar

 

A Gozsduban lévő házak belseje: fos. Itt abba is hagyhatnám ezt a bekezdést, de azért alátámasztom néhány képpel és mondattal. Tök jó amúgy a Gozsdu, az egész átjárós rendszer, jó, hogy így benépesült az elmúlt évek során, kicsit ugyan sznob lett, de összességében mégis pozitív élmény mindig. Igazából ez is a zsidó negyedes áhított részhez tartozna, de... mindegy, fő a következetesség. -.- Amúgy még egy ilyen kimaszkolt részt még nem láttam soha, sehol, mint ez a zsidó negyed, most akkor zsidó? vagy sznob? vagy szegényember? Alapból ilyen megzuttyant emberek laknak itt, aztán egy ettől teljesen független, másik réteg is megtalálható: a budapesti, ortodox zsidóság képviseletében zsinagógák, flódnis üzlet, rituális fürdő!!!; és akik mindent leszarnak: a szórakozni vágyó pesti és brit sznobok és hipszterek a hét minden napján és minden órájában. 

Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen érdektelen a Gozsdu lakó része, mert a felújítás során elveszett a dolog bája, vagy sose volt érdekes. Általában a felújítások mindig rosszul sülnek el, és inkább leújításnak kellene hívni, vagy sehogy, mert az lenne a legjobb, ha nem is létezne a dolog. Pusztuljon el minden inkább, de az nem lehet, hogy így meghamisítsuk a dolgokat, ahogy ez manapság dívik. Nem áll az egyezség! Én nem ezért fizetem az adót! Hol lehet panaszt emelni?

Nos, szóval ilyen hostel van a Gozsduban, meg cégek irodái, és lakások is:

Csilivili, mi?

Amúgy a lépcsőpihenő pont eltrafálja az ablakot, biztosan így volt ez eredetileg is kigondolva?  (Lehet különben)

A díszműkovács munka szép amúgy, biztosan nem eredeti, de szép lett és nem akar réginek tűnni.

Már évekkel ezelőtt is voltam itt a Vikivel, de most a tesómat ráncigáltam be (tulajdonképpen szívesen és önként jött :)), és azon gondolkoztunk, hogy miből van az ablak:

A szárny szerencsére tömör fából volt, felújították a régi ablakszerkezetet, de hogy kívül ez a keret mi volt... én azt mondtam, hogy műanyag, a bátyám meg végül megfejette, hogy ez oaieduspofihsiufsadj (sajnos elfelejtettem, de valami fa alapú dolog, valamivel a tetején).

Így. A Gozsduról mindenki gondol valamit, én azt, hogy jó a Padthai wok az elején. 

Maros utca (Déli pályaudvar mellett)

 

Furcsa ez az utca, mert nem lehet kiszámítani, hogy milyen itt a házak belseje. Például van itt egy ház, amiben egyiptomi szoborra hajazó állat ült a lépcsőház aljában, sajni alig látszik, de higgyétek el, hogy ezt látjátok a képen:

Van itt egy másik szobor is, amit épp most újítanak fel:

Azt hiszem, az egész ház felújítás alatt áll,  ilyen lett a mennyezet:

Jó amúgy a ház, de sötét volt, kellene egy vakus telefon.

Meg van itt ez a ház, ami olyan, mint egy pályaudvar, vagy múzeum, vagy piac vagy ilyesmi, még nem láttam ilyet sosem:

Jó nagy hodály! Mondjuk izé, ezeknek csak ide nyílik ám ablakuk, és felülről ránézve a dologra, úgy hiszem, nem sok nap süt be ide... Felmentem a lépcsőn:

 Most nézve ezt a képet...

...látom, hogy milyen furcsa, hogy nem egységes a felújítás, mindenki olyan színűre festi ki falat, amilyenre eszébe jut! Hehehe! Milyen hülyék ezek...:D Kicsit suttyó ám ez a ház...

A harmadik ebben az utcában egy kulturált ház, és vicces is, mert baromi ronda domborműveket tartalmaz az előtere:

Pucsít a popsis bácsi a túlméretezett lábain...

Pure energy!

Van itt egy nő is, római pózban... Ezektől eltekintve nagyon tetszettek a részletek, a harmincas éveket idézi számomra. Az egész ház egy kis előkertecskével indul, ahova erkélyek és ablakok nyílnak, a szelektív kukákat is sikerült ide rakni, de amúgy nagyon cukker! Ez az első kapu:

Fölnézve az erkélyek:

A bejárati kapun ez a dísz...

Nagyon jó! Hm, milyen is legyen ez a vas basz itt? Hát pont ilyen! :) Mik ezek? Miért ilyen? Nem tudni, de imádom ezt! Bárcsak megmaradtak volna ennél a nonfiguratív kubista (vagy nemtudom milyen) izénél, és ne kezdtek volna bele a testiség kifejezésébe a domborműveken keresztül... Sajnos az előteret jól elcsúfították:

Költözzenek el innét azok, akik megengedték, hogy a gázcső az ajtó feletti felülvilágítón át jöjjön a házba! Kiszedték az egyik üveget... Annyira aranyos kis ház ez, és akkor össze vissza van rakva mindenféle gépészettel... én ettől a szürke egyen-postaládától is kivagyok, ocsmány is és vacak is, kulcs nélkül is ki lehet nyitni. Nekünk is ilyen volt. Fel se tűnik már a hatszögletű üveg... Amúgy nem értem, miért nem középen van ez az ajtó, de na, most már leszállok erről a képről.

Lenézve a legfelsőről ezt látni:

Ja, egyébként az udvar nagyon vicces:

Ez az elpötyögtetett három cserepes növény... :) Szeretem ezt a klasszik sárga kerámiát, még akkor is, ha 1 mm esőtől is jégpálya síkosságú lesz. Eszembe jutott erről a kőről az Égig érő fű c. magyar film, ami arról szól, hogy egy ilyen, sárga köves belső udvart Misu füvesíteni szeretne. Hirtelen rájöttem, hogy azért ez a film címe, mert az összes szereplő tökéletesen olyan, mintha folyamatosan be lenne szívva, vagy valamilyen szeren élne, de legfőképpen Misu, a főszereplő kisfiú. 

Madách tér

 

Visszamenve a pesti belvárosba egy régi vágyam teljesült, amikor egy régen látott barátommal találkoztam és beinvitálhattam a Madách ház egyik lépcsőházába. Most látom csak, hogy az eredeti terv alapján egy, az Ankernél is magasabb felhőkarcoló épült volna meg. Hát, nemtudom, legalább elnyomta volna azt a szaros Ankert. A Madách téri komplexum nagyon szuper, nagyon szeretem, valaki itt írja, hogy art deco jegyeket mutat - lehet. Külön vicces ez a nagy kapu, ami nem vezet sehová, de nyilván van története, általában nem ok nélkül szoktak kapukat építeni. Ha valaki tudja a történetet és tömören össze tudja foglalni, az idekommentelhetné... 

A lépcsőház csupa márvány és fényárban úszik este is:

 Jó hosszú lépcsőkar vezet föl:

Egy lépcsőházhoz kb 6 lakás tartozik szintenként, és van kis belső udvar is, hogy bizonyos helyiségek és a lépcsőház se legyen sötét. Hatalmas nagy üvegfal kíséri a lépcsőt:

Jó lehet nappal, amikor természetes fény van, ez az oldal egyébként nem a belső udvarra nézett, hanem volt itt valami jó kilátás, de nem annyira érvényesült így este. Kicsit kórházi ez a fehér, csíkos korlát, lehet, hogy csak annyi kellett volna, hogy ne legyen fehér... Az ajtókon felülvilágító van, ezek szerint sötét az előszoba:

Sajnos a fal narancssárga. Ezek olyan felesleges allűrök!

Megmondom őszintén, egy picit jobb belsőre számítottam ennél a háznál, de biztos sokat rontott a helyzeten az, hogy nem érvényesült a természetes fény-fícsör, valamint valószínűleg itt a küllemen és a lakások minőségén van a hangsúly - a lakásokat nem ismerem, de a külsővel nem tudok vitatkozni. Kicsit hiányérzetem van, olyan, mintha még lenne itt valami érdekes, amit nem láttam és amit dugdosnak előlem, de az egész hetedik kerület belső része ilyen, folyamatosan azt érzem, hogy az igazán érdekes és jó dolgokat én nem láthatom, mert el van rejtve. Igazán ideadhatnák már, mert nagyon érdekel!

-teti

süti beállítások módosítása