Az a baj, hogy a legtöbbször nem cipelünk magunkkal fényképezőt, és ilyenkor csak a legprimitívebb fajta okostelefonnal tudunk képeket készíteni, ezért nem győzünk folyamatosan szabadkozni a képek minősége miatt. A cél mindenképpen az, hogy szép házakról szép képek és szép írások szülessenek, hát... na mindegy :)

Ezen a napon a Múzeum körúton jött ki (vagy ment be?) valaki egy házba, aki után besurrantunk, és nagyon megörültünk, mert egy tisztességes ház szép belső udvarán találtuk magunkat. Szeretem, ha a lakóközösség ízléses kertet tud fenntartani; szépen leburkolt aljzat, növények (amik közül egy sem tuja!), de nem sok, mert különben ilyen odapisilős, macska-oda-ellős-és-meghalós hangulat lesz. És joghurtos-doboz odadobálós is.

Maga a ház is rendes, felújított, látszik, hogy átgondolták a munkát, jó ez a bordó sáv a körfolyosó szegélyén és a halványsárga alapszín a falon. Ja, a sárga. Arra keresem a választ évek óta, hogy miért kell állandóan a sárga színt az agyunkba toszni bármilyen épületfelújítás során?! "Úristen, újítsuk fel ezt a házat. Jó, milyen színű legyen? Hmmm, hát nehezen hoztam meg a döntést, de szerintem sárga legyen." Miért kell ezt? Van még más szín is a világon, ha minden sárga, akkor sem fogom úgy érezni, hogy egy napsütötte, vidám városkában téblábolok. És persze mindenki megijed az újításoktól, a sárga olyan kis biztonságos, de jobban átgondolva lehet, hogy jobb is, ha nem próbálkoznak. Csak körül kell nézni a lakótelepek felújított házain, mennyire undorító ordenáré hányás színes-mintás bazári az összes. A paneleken gyakorolják a színezést, de én azt mondom: inkább ne. Akkor legyen tényleg minden sárga, ha ilyen hajlamok rejtőznek a felszín alatt.

De itt nem idegesít a halványsárga, mert nem kiabál, és más, egymással összhangban lévő színeket is alkalmaztak. 

A bejáratnál két kapun kellett átjutni, mindkettő nagyon szép vasmunka, és menők a lámpák is.

A ház nagy attrakciója az, hogy az egykori pesti városfal egy darabját megtaláltuk az udvarban. A fal a Kiskörúttól pár méterrel beljebb húzódott, a Kiskörút pedig a történelmi városfal előtti árok nyomvonalát követi - mindezt az utolsó szigorlaton tudtam meg a szigorlatoztató tanároktól, jobb későn, mint soha. (A fal további felbukkanásairól a városban többet itt.) 

Ez történt. Utána mentünk tovább békében.

-teti