Még mindig a Pozsonyi úton járkálva találtuk a következő két házat. Az első egy nagy előterű ház volt kőpaddal, két kapuval. Kellemes volt az előtér, de sokkal érdekesebb volt a lift és a lépcsőház, amit számomra körüllengett valami misztikus érzés.

Példának okáért a lift kijelzője azt üvölti nekem, hogy JÖN! Mondtam neki, hogy OKÉ! Ez olyan izgi! Lehet, hogy ha sokáig állunk még ott, mást is mond, pl.: ITT A LIFT, BÉBI!

Amikor megjött a lift, hirtelen megértettem, miért olyan nagy szám, hogy JÖN: hát azért, mert egy bárszekrény jött a lift helyett! Belül faburkolat, tükörrel, ablakokkal, csak a pincér hiányzott egy kis pezsgővel (amitől idő előtt behányunk). Nagyon tetszett!

Tulajdonképpen a ház erőssége a lépcsőház volt, nem jut más az eszembe: szexi. Ugye én félek ezeken a vékony lépcsőkön, de lefele jöttünk rajta, és csak az aljáról fölnézve láttam, hogy hogy is van ez kialakítva. Mindegy, jól nézett ki.

Eléggé kis szűkös folyosókról lehetett megközelíteni a lakásokat, de ez a fekete-fehér kövezés kedves, kicsit nagymama-hangulatú.

Elmenőben gyorsan lefotóztuk az előteret is, amikor már nem voltak benne emberek.

A külső kapu is jó, a kép jobb oldalán az a cső nem gázvezeték vagy egyéb, hanem a lépcső korlátja, érdekesen megoldva.

A következő ház valahogy nem annyira adta, az előtér jó béna volt, ráadásul a lakóközösség sem sokat foglalkozik vele, mert iderakták ezt az undorító, fosszínű szőnyeget, a lépcsőház falát pedig végignyalták ezzel a csillogós, sárga mosható festékkel.

Voltak azért megható részletei is a lépcsőháznak, például a réz kapaszkodó nagyon kedvesen követi az ívet, meg egyáltalán, látszik, hogy törődtek a korláttal, és örülök a fekete falszegélynek, mert jól néz ki. Nagy kár azért a sárga festékért a másik oldalon, biztos dühös lenne a tervező, ha látná!

Ezen kívül a fekete-fehér kockás padló is jól esett a lépcsőfordulókban, nagyon szuper, imádom a négyzetes mintát, és ráadásul ez a menő fekete-fehér...

A lépcsőház ablakán kinézve láttuk, hogy van egy kis belső kertecske árnyéktűrő növényekkel, úttal, paddal, nagyon aranyos! :) Ez a jó Újlipótvárosban! Kívülről annyira zárt, városi, nagy tömbökkel végig, de belül (majdnem) minden háznak csendes, növényekkel teleültetett udvara van. 

Van még egy Tátra utcai ház, amiről majd szeretnék írni, de most nincs kedvem, majd legközelebb.

-teti