Újlipótvárosi sétánk negyedik házáról külön posztban szeretnék írni, mert elüt a többitől. Ide a Tátra utca felől mentünk be, de van még három bejárata, mert a ház egy egész tömböt elfoglal, ennek megfelelően óriási nagy. Nevet is adtak neki, egyik irányból Phoenix, másik irányból Turul-háznak hívják. Ahogy utána olvasgattam, láttam, hogy híres épületről van szó, én nem ismertem eddig. Rohadt nagy batár szar, elég feltűnő is, most se tudom biztosan, hogy tetszik-e vagy sem. A húszas években biztos, hogy gyűlöltem volna, mert giccses, nagyzoló, üvöltő - de igazából vannak olyan helyei, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Hát igen, ezt nehéz eldönteni, hogy mit gondoljon ilyenkor az ember. Hivatalból valószínűleg utálnom kéne, mert mennyire ciki ház már, és jézusúristen, de titokban nem ezt gondolom. Ugyanez a helyzet a Lehel piaccal is. Kétség nem fér hozzá, hogy undorító ronda, eszembe nem jutna ilyet kitalálni - de nagyon örülök, hogy valaki más már kitalálta, mert igazából jó benne lenni, látszik, hogy a tervező minden vonalat szeretettel rajzolt a papírra, és tulajdonképpen egyetlen egyszer, először és utoljára ki kellett próbálni ezt a házat. 

Én azt hittem először, hogy ez nem is lakóház, hanem közintézmény, mondjuk a Jobbik 13. kerületi székhelye, de nem, ez sima társasház. Egy marhanagy fedett-nyitott helyre érkeztünk, hatszáz oszloppal, kicsit olyan volt az egész, mint egy színházi díszlet, és valamiért engem egy balatonfüredi kastélyra emlékeztetett, vagy valami mediterrán dologra inkább.

Kicsit nevetséges az egész, de valójában szerettünk itt tartózkodni. A bejárattól jobbra és balra külön kis emelvényről lehetett megközelíteni a lépcsőházakat, teljesen úrhatnám megoldás, túlméretezett, mintha tízezren laknának itt. Ehhez képest bementünk az ajtón és...

...egy ocsmány, hitvány ronda fos lépcsőházban találtuk magunkat! Ahhoz képest, hogy mennyire nagyvonalúan indult ez a ház, óriási nagy nyitott terekkel, nem értem, a lépcsőház miért ennyire kicsinyes és aránytalan. Tény, hogy a kórházi-iskolai hangulatot fokozza a gusztustalan felújítás ezzel a kékeszöld, mandulaműtétre emlékeztető csempével a falon, és remélem, ez az összegányolt kapaszkodó sem eredeti, de akkor is csalódás volt a lépcsőtér.

Ezt a képet nézve úgy érzem, becsöngettek és elő kell vennem a matekfüzetemet. De nem veszem elő, ehelyett felmentünk a legfelső szintre (lifttel, ami szintén gagyi volt), kihajoltunk az ablakon és megrémültünk.

A fotó nem adja vissza jól, de nagyon magasan voltunk, a földszint pedig nagyon mélyen. Tényleg nagyon nagy ház, rengeteg lakással.

Igazából jó lehet itt lakni, biztos szeretik a lakók. Világos, csöndes, jó környéken van, az udvar pedig olyan hatalmas nagy, hogy ilyen szép nagyra meg tudnak nőni benne a fák.

Hamar rájöttünk, hogy itt az udvar a lényeg, ezt kell dicsérni - és dicsérjük is, mert nagyon kellemes, paddal meg virágokkal meg minden. Biztos nagyon szemét vagyok, de örülök, hogy nincs benne mini-játszótér homokozóval meg csúszdával - a játszótér 10 percre található a Szent István parkban, és ezzel a gyerekek igényei le vannak tudva. A gyerekek különben sem a játszótéren játszanak manapság.

Szóval nem tudom, furcsa ez a ház, kicsit nevetséges, kicsit giccses, kicsit nagyzoló, de igazából jó, és örülnék, ha ebben a házban lakhatnék.

-teti