A zsidó negyed (~Rumbach-Dob-Kazinczy-Király) titkos és megfejthetetlen, mindig tartogat újabb meglepetéseket az embernek. Az egészben az a lényeg, hogy az ortodox zsidók nem tárják ország-világ elé a vallásukat, hanem meghúzódnak a háttérben. 

Több réteg van itt, akik használják ezt a környéket. Egyrészt vannak ugye a bulipartipia emberek, a brit legénybúcsús srácok, meg azok, akik azt hiszik, attól menők, ha névről ismerik az összes romkocsma összes csaposát. De ők nem itt laknak, hajnali háromkor eltakarodnak haza Budára vagy máshova. Akik itt laknak, az egy tök más banda. Cigány családokat láttam, szegényebb embereket. És vannak a hívő zsidók: a zsinagógák, fürdők, kóser boltok használói. Én igazából nem is szeretem ezt a helyet. Egyrészt egy kicsit unom, másrészt nekem valamiért keserűséget áraszt, talán pont a történelem miatt. Idegennek érzem itt magam, nem szívesen látott vendégnek, tehernek. Persze lehet jó sokat inni és erre nem figyelni, de nem lehet örökké részegnek lenni.

Az inkább negatív érzéseim ellenére érdekel, mi van a kulissza mögött. Kik laknak itt? Hogyan laknak? Nehéz házakba bejutni, mert kicsik a házak és kevesen lakják, hiába van zsúfolásig tömve állandóan a zsidónegyed. 

Az első házat jól elfelejtettem, hogy hol találtuk, talán a Dohány utcában volt. Szép ez a belépő alapvetően, csak ugye a kukák... meg a falon a valamik meg egyáltalán... Valaha szép volt, az látszik.

Ez a ház is - mint errefelé nagyon sok - több udvaron átmenő ház, akár a Gozsdu. Egyszer olvastam, hogy miért ilyenek ezek a házak, és utána pedig el is felejtettem, a kereskedelemmel függött össze, azt hiszem. 

Aznap különösen rossz napom volt tériszony tekintetében, és nem mentem át ezen a függőfolyosón. Ez van. Szerény kis ház ez, nem volt se kosz, se bűz, csak elég nyomi volt, az udvar is sivár:

Van itt ez a bokor, de inkább olyan, mintha elfelejtették volna időben kihúzni a gazt. Ennek ellenére használják az udvart, itt teregetnek, meg a fél életét itt éli a földszinten lakó népes család. Ezért van ambivalens érzésem: valójában a környék tök szottyadt, de az utcán egymást érik a lehúzós hummusz bárok és egyebek.

A Kazinczy utcában a Szimpla mellett van egy mikve, azaz zsidó rituális fürdő:

Ez lenne az, szerintem nagyon szép kis épület, teljesen zárkózott, az ember nem is hinné, hogy egy kis fürdőt rejt magában, pedig így van. Az udvarában áll egy nagy kémény, meg akartuk nézni, hogy mi van a kertben, úgyhogy a Wesselényi-Kazinczy sarkán álló házba kellett bemennünk, ahonnan látszik a fürdő udvara. Így is lett. Ez a ház is elég zárt, egy jó nagy vaskos kapu fogadja az embert, de semmi gond, mert az okostónik belevágták a kilincset, hogy jó legyen:

Én nem is tudom, mit mondhatnék. Inkább nem mondok semmit.

Jó nagy, erős kapu.

Van itt egy hostel, de hiába csöngettem be, nem nyitották ki, hát hogy képzelik :D mindegy, bejutottunk, bent is folytatódtak ezek a súlyos vas-díszek:

Kicsit nyomasztó volt. Remélem, nem csak utólag magyarázom bele, de szerintem már közben is megfogalmaztam, hogy nem annyira vagyok itt vidám. Elég nagy ház egyébként, ijesztő függőfolyosóval, ahol aznap nem mentem át, cselédlépcsővel, ahonnan elérhetők a hajdan használatos közös wc-k.

Nade akkor lássuk a mikve udvarát.

Háát.. Az a kicsi ház az.

Ilyenek vannak mögötte, elhagyatottnak tűnő épületek, és itt van ez a nagy kémény is.

Ott van mellette a Szimpla, a kéménytől balra. Az a furcsa, hogy mennyi tűzfal van itt, mintha valahogy tök máshogy lettek volna itt a házak, csak lebombázták volna őket a háborúban. Hát nem tudom, mert ez a mikve úgy tűnik nekem, mintha 20-30-as évekbeli lenne, de kétségkívül nem vagyok otthon a zsidó rituális építészetben.

Csak hogy befejezzem a fintorgást és nyavalygást, azért olyan házat is találtunk a Dohány utcában, ahol jól éreztük magunkat. Szépen karbantartott, elegáns, mondhatni impozáns ház volt. Éppen nem tartozott bele a gettóba, és nem volt csillagos ház sem.

A földszinttől a legfelső emeletig szépen kialakított és jó állapotban lévő, nagy lakóház, afféle úri cucc, ez egyértelmű. Több kapun át lehet az udvarba jutni, ahol a legnagyobb megdöbbenésemre autók parkoltak. Valószínűleg ezen a kapun át hajtanak be, mert itt volt az ajtónyitó automatika felszerelve:

Hát én itt nem tudnék beállni, az fix. Mármint az talán menne, hogy egyenesen vezetek, de az utcáról nem tudnék ráfordulni a szűk kapura. Na mindegy, szóval ilyen:

Impi, mi? Tök más, mint az előző kettő.

Ebben is van hostel egyébként, micsoda biznisz lehet!

A Kiskörúthoz közel eső házak nagyok, szépek, díszesek, ez a ház is a Dohány utca elején van.

Hát ilyen ez a környék. Megfejthetetlen, és nem is akarja, hogy megfejtsék. Engem nyomaszt, de lehet, hogy csak valami romlottat ettem az egyik helyen, és beépült a tudatalattimba. (nem)